Mély veremből jöttünk vissza
Az új bajnokság második rangadóján is pont nélkül maradt csapatunk, amely a mérsékelt kezdeti teljesítmény miatt túl nagy előnyt adott a tavaly még NB II-ben szereplő Ceglédnek, és ezt a vendégek köszönték szépen!
Füzesgyarmati SK–Ceglédi VSE 1–2 (0–2)
NB III-as labdarúgó-mérkőzés. Füzesgyarmat, 300 néző. Vezette: Dobai János (Marozsi Gábor Bence, Bereczki Bence).
Füzesgyarmat: Fildan – Achim Á., Benkő-Bíró, Raducu, Fejes – Villand (Katona Gy., 46.) – Kinczel (Bajnók, 55.), Kis Sz. (Karacs, 71.), Achim S., Lukács Zs. – Popescu. Szakmai koordinátor: Boros Tibor.
Cegléd: Tulipán – Bagó, Bodó, Szász (G. Bíró, 64.), Pesti – Kun, Markó – Kovács, Takács, Szilágyi – Lukács R. Vezetőedző: Schőn László.
Gólszerző: Katona Gy. (74.), ill. Szilágyi (9.), Lukács R. (22.).
A vendégek számára indult jobban a meccs, Fildan Calinnak már az 5. percben közbe kellett avatkoznia egy veszélyes lövésnél, amit a lécre ütött. A 9. minutában már ő is tehetetlennek bizonyult: egy jobbról érkező beadásra Szilágyi ugrott fel Benkő-Bíróval, a ceglédi támadó volt kedvezőbb pozícióban, aki 5 méterről bólintotta le a földre a labdát, amely Fildan bal keze alatt jutott a kapuba, 0–1. Továbbra is aktívabb volt a Cegléd, ennek a hozománya volt a második találata. A 22. percben egy tizenhatoson blokkolt lövésből indult mintaszerű kontra a kapunkra, melynek végén Lukács Richárd 8 méterről a jobb felső sarokba helyezte a labdát, 0–2. Ebben az időszakban különösen a középpályán akadtak nehézségeink, így csak a játékrész utolsó harmadára tudtunk felocsúdni az addigi sokkból.
A szünetben próbáltuk rendezni sorainkat, legalább is a második félidőben aktívabb és kombinatívabb focival rukkoltunk ki. Mindez azonban nem társult megfelelő eredménnyel, mert a ceglédiek hősiesen és stabilan állták a rohamokat. A 74. percben találtuk meg először a rést a „pajzson”, amikor Popescu fordult le őrzőjéről a jobb oldalon, a középre centerezett labdáját pedig Katona György pár lépésről belsőzte a jobb alsó sarokba, 1–2 . Akár nyomban egyenlíthettünk is volna, de a védők hibája Karacs Péter lepte meg legjobban, és ahelyett hogy bevezette volna az ajándékba kapott labdát, ahelyett félmagasan ellőtte azt, amit a kapus bravúrral hárított. Mint utólag kiderült ez volt a „meccslabda”! A végjátékban már Raducu Sorin sérülése is sújtotta csapatunkat, akit csere hiányában a pályán kellett hagyni.
Az ismételt első félidei harmatos teljesítménnyel újfent nehéz helyzetbe hoztuk magunkat, amit a szünet utáni feljavuló játékkal sem tudtunk már ellensúlyozni.
Jó: Achim S., Katona Gy., ill. Tulipán, Markó, Kovács, Pesti, Lukács R.
Boros Tibor: – Nem találom a szavakat az első húsz perc indiszponált teljesítményére. Az eddigi NB III-as karrierünk leggyászosabb produktuma volt ez, innen csak feljebb vezethet az utunk. Számos magyarázat van a fejemben, szerencsére még jócskán akadnak tartalékaink.
Schőn László: – Az első félórában az történt, amit mi szerettünk volna, utána fokozatosan átvette az irányítást ellenfelünk. A második félidőben végig küzdenünk kellett azért, hogy megtarthassuk a számunkra kedvező eredményt.
Dr. Kincses László
Kép: Ahogy a komplett csapatunk, úgy Lukács Zsombor sem az év meccsét játszotta vasárnap. Fotó: Nagy Marcell
