NB III-as (ön)értékelés

Játékosainknak három kérdést tettünk fel:

1., Milyen célokkal, reményekkel, tervekkel kezdted a bajnokságot?

2., Mennyire vagy elégedett a saját teljesítményeddel?

3., Hogyan értékeled a csapatot és a tabellán elfoglalt helyezést? Mi hiányzott ahhoz, hogy előrébb végezzünk?

Az alábbi válaszok érkeztek:

Achim Ádám Sándor: – Az volt a célom, hogy minél fentebb végezzünk a bajnokságban. Ahhoz képest, hogy dolgozom, elégedett vagyok a teljesítményemmel. A tabellán elfoglalt helyezésünk pedig kicsit csalóka, mert ha a sok döntetlen helyett legalább 3-4 győzelem lett volna, akkor feljebb végzünk. Hiányzott a szerencse, meg szerintem egy kicsit az összetartás, nem elég, ha csak 8-10 ember van együtt, kell az egész csapat.

Pohl Roland: – A bajnokságban azért indultunk, hogy minél feljebb végezzünk. Nem vagyok elégedett a saját teljesítményemmel, de idővel és sok munkával jobb lesz. Szerintem igazságtalan a tabellán elfoglalt helyezésünk.

Popescu Gheorghe Robert: – A 4-5. helyet láttam reálisnak a szűkebb kerettel, ahogy az elmúlt szezonban. Csatárként minél több góllal szerettem volna segíteni a csapatot, szerezhettem volna többet is, de kevesebbet is. Nem lehetek elégedett a helyezésünkkel, mert nem ott a helyünk. A saját teljesítményemmel sem lehetek elégedett, pedig minden meccsbe úgy álltam bele, hogy nyerni szeretnék és gólokat rúgni, de szerencsénk sem volt, ilyen volt az egész szezon. Ahogy mondtam, nem ott a mi helyünk, többet vártam a csapattól is. Szűk volt a keret, a szerencse is hiányzott, voltak sérülések, és néhány játékosnak végig kellett játszania minden meccset. A vége felé elfáradtunk, le voltunk maradva egy sebességgel, többet kellett volna beleraknia mindenkinek.

Achim Sebastian Zoltán: – Azzal a reménnyel vágtam neki a bajnokságnak, hogy feljutunk NB II-be. A saját teljesítményemmel 95%-ban elégedett vagyok. Nem igazoltunk jól, nem hoztak pluszot az igazolások, hiányzott még legalább 4 minőségi játékos.

Nagy Nándor János: – Mivel szezon közben érkeztem és csak a téli felkészülésnél csatlakoztam a klubhoz, így teljes szezonról nem beszélhetek. Nekem tavaly egy 6 hónapos sérülésem volt, ebből kifolyólag az első és legfontosabb  célom az volt, hogy minél többet a pályán legyek és egyre jobb formába lendüljek minden téren, minél több játéklehetőséget kapjak. Kritikus vagyok magammal szemben, ennél sokkal jobb teljesítményre is képes vagyok, de nem lehetek telhetetlen, hiszen fél évet kihagytam, ezt pedig legalább ugyanannyi idő pótolni. Voltak jobb és rosszabb meccseim, de az adott napon mindig próbáltam a maximumot kihozni magamból, mert tudom, hogy másképpen nem fogok fejlődni. Ettől jobb teljesítményre is képes vagyok, de ehhez egy kis önbizalom kell és idő, hogy visszajöjjön a formám. Úgy gondolom, a tabellán elfoglalt helyünk nem mutatja a csapat erejét, szerintem a tavaszi szezonban több maradt a csapatban pontokban, mint amennyit kihoztunk belőle. Vannak jó, rutinos játékosaink, és a magam nevében beszélek, lelkes fiataljaink is, szerintem a csapategységgel nincsen gond. Valamiért úgy alakultak a meccsek és nem mindig a mi oldalunkra billent a mérleg nyelve, ezért van a sok döntetlen a szezonban. Ahhoz, hogy előrébb végezzünk, véleményem szerint 1-2 játékoson kívül mindenkinek egyénileg többet kellett volna beletennie, itt gondolok magamra is. Egy csapat vagyunk, mindenkinek vannak sajátos céljai is, de ezen felül a meccsen mindenkinek a legjobbját kell nyújtania ahhoz, hogy győzedelmeskedni tudjunk, és kijöjjön az a plusz, ami bennünk van.

Borbély Zsombor: – A nyári felkészülés utolsó két hetében érkeztem ‘Gyarmatra, így az egyéni célom az volt, hogy idővel bekerüljek a kezdőcsapatba, minél többet tudjak fejlődni, és segíteni tudjam az egyesületet a céljaink elérésében. Mindig igyekeztem magamból kihozni a maximumot mind az edzéseken, mind pedig a meccseken. Próbáltam megfogadni az edzők és a rutinosabb játékosok tanácsát, ezáltal úgy gondolom, hogy tudtam segíteni a csapatnak. Nem vagyok elégedetlen, de szerintem még ennél többre is képes vagyok. Úgy gondolom, hogy ennél sokkal több is lehetett volna a csapatban, Amikor csapatként küzdöttünk és nem voltak lefelé kilógó teljesítmények, sikerült szép eredményeket is elérnünk, de sajnos ebből túl kevés volt egy olyan csapat számára, amely ilyen célokkal vág neki egy bajnokságnak. Továbbá sújtottak minket olyan játékvezetői döntések is, amelyek ha nem történnek meg, ott lehettünk volna az első 6 pozíció valamelyikén.

Mazán Barnabás: – Azzal a céllal, reménnyel, hogy minél többet szerepelhessek az első csapatban. Igazából nem vagyok elégedetlen magammal, de akkora pozitivitást sem fűznék hozzá. A csapat jól felkészülten és jól játszott a szezonban, igaz, a tabella mást mutat, de többre vagyunk képesek. Szerintem a frissesség és egy kis szerencse hiányzott ahhoz, hogy előrébb végezzünk.

Ferenczi József Máté: – Azzal a céllal, hogy minél több időt tölthessek a pályán és segítsem a csapatot. Az edzéseken mindig a maximumot próbálom hozni, a meccseken, amelyeken játszottam, volt jó és kevésbé jó teljesítményem is. Szerintem a csapatnál mindenki eredményesebb szereplésre számított, ezért csalódott is vagyok a helyzetünkkel. Talán egy kis szerencse, élesség, és ezek szerint még több munka kell.

Hussein Shadi: – A dobogót reális célnak tartottam a bajnokság előtt, de az 1-6. hely valamelyikében mindenképp reménykedtem. A saját teljesítményemet nagyjából átlagosnak értékelném. Volt már sokkal jobb szezonom is, de a körülményekhez képest annyira gyenge sem volt. A mostani helyezés szerintem abszolút csalódás minden tekintetben, sok olyan kisebb tényező van, ami ehhez hozzájárult, és jelentősen befolyásolta az idei szereplésünket.

Márkus Martin: – Azt gondoltam, hogy ott leszünk az 1-6. hely valamelyikén, emellett reménykedtem, hogy a dobogóért is harcolhatunk majd. Nem mindig éltem a lehetőséggel, ezért hiányérzetem van magammal szemben. Nagy csalódás az elfoglalt helyünk, ennél egyértelműen több volt a csapatban, viszont nem mindig sikerül hozzátenni azt a pluszt, amely a meccsek megnyeréséhez kellett volna.

Lippai Tibor: – Nyáron sokáig úgy volt, hogy Szegedre kerülök NB II-be, de mivel ez nem jött össze, nem volt kérdés, hogy maradok Füzesgyarmaton, ahol a tavalyi 4. hely után mindenképp szerettem volna előrelépni és a dobogón végezni a bajnokságban. Személyes célomnak azt tűztem ki, hogy olyan játékot mutassak, amivel magasabb osztályba tudok kerülni a szezon végén. Pár visszafogottabb mérkőzéstől eltekintve szerintem jó teljesítményt nyújtottam a szezonban, kicsi hiányérzetem van, mert 5 gólt tűztem ki célul és csak hármat sikerült szereznem. Úgy érzem, a szezon nagy részében jó játékkal tudtam segíteni a csapatot. A 10. hely csalódást keltő. Szerintem a sok döntetlen is annak tudható be, hogy nem elég mély a keret sem létszámban, sem minőségben, és ahhoz az alapcsapathoz, amely tavaly is megvolt, nem tudták az újak hozzátenni azt a pluszt, amivel ezeket a meccseket eldönthettük volna a javunkra.

Oltean Sergiu Adrián: – Azzal a céllal, hogy minél több győztes meccsünk legyen és minél feljebb végezzünk a bajnokságban. Voltak pozitív és negatív dolgok is, de szerintem én csináltam profi módon a dolgomat. A csapat mindent megtett azért, hogy feljebb végezzünk, egy kis szerencsével sikerülhetett volna.

Raducu Constantin Sorin: – Igaz, hogy nagy elvárásokkal indultunk a bajnokságnak, de az idő bebizonyította, hogy többet kell tenni a fociért, ha sikeres akarsz lenni. Van egy mondás, amit adsz a focinak, azt kapod vissza tőle. Sajnos nem ott végeztünk a tabellán, ahol az elvárható volt. Minden mérkőzés előtt úgy készülök, hogy az adott meccsbe mindent bele tudjak adni és hogy nyerjen a csapat. Ha viszont nem nyert a csapat, akkor mindig magamba szoktam nézni, hogy többet tudtam volna-e tenni, és hogy mit nem csináltam jól azon a héten, hogy tudjak rajta változtatni. Sajnos a tavaszi szezonban ki kellett hagynom pár meccset, a sérülések közbeszóltak, pont akkor, amikor szerintem jó formában voltam. Sajnos az is a sport része, hogy nulláról indulj és újra tudjad segíteni a csapatot, ha rád kerül a sor, de ez is egy kihívás az életben. Összességében soha nem vagyok elégedett magammal, mindig van hova fejlődni, de az biztos, hogy amikor pályára léptem, mindent beleadtam, ami rajtam múlt, hogy azon a meccsen nyerni tudjunk. Ez volt az ötödik szezonom a csapatnál, és ha megnézem, a legrosszabb helyen végeztünk, de ez nem azt jelenti, hogy nem voltak jó meccsei a csapatnak. Szerintem a tabellán elfoglalt helyezésünk nem reális, minden előrébb végzett csapattal jó meccseket tudtunk játszani. Azt hiányolom, hogy többet kell dolgozni és akarni az edzéseken, mert ahogyan edzel, úgy játszol a hétvégi meccsen. Jobban magába kell néznie mindenkinek és saját magát értékelnie, nem másra fogni. Tudom, hogy sok a hiányosság a csapatnál, de a fiataloknak ez egy jó lépcső, hogy feljebb kerüljenek, ezért kell, hogy többet dolgozzanak és akarjanak valamit elérni a fociból.

Pataki Zalán Lajos: – Az volt a közös célunk, így az én célom is, hogy minél jobb helyen végezzünk a tabellán. Szerintem én az átlagot mindig hoztam, de soha nem vagyok elégedett a teljesítményemmel, mindig lehet jobb és van hova fejlődni. A csapattal nem volt gond, talán az volt egy kicsit hátrányos nekünk, hogy elég rövid volt a keretünk ebben az évben. A tabellán elfoglalt helyezés elég szomorú számomra, lehetett volna sokkal jobb helyezés, főleg, ha megnézzük a sok döntetlent, ha abból néhány győzelemmel végződött volna, teljesen más pozíciót foglaltunk volna el.

Hajrá, ‘Gyarmat!

Fotó: Daru Andrea