Zsebben az őszi bajnoki cím

Balassagyarmaton sem lassított vasárnap a csapatunk, amely 3–1-es sikerével a Keleti csoport őszi bajnoka lett. A fiúk ettől függetlenül még közel sem élvezhetik ki a sikert, hiszen három nagyon komoly erőpróba vár még rájuk az idény hátralévő részében.

Balassagyarmati VSE–Füzesgyarmati SK 1–3 (1–1)
NB III-as labdarúgó-mérkőzés. Balassagyarmat, 210 néző. Vezette: Kulcsár Katalin (Bőhm Ármin, Deme Rajmund).
Balassagyarmat: Szalay – Gábriel, Lami, Péter B., Vekker – Pallagi, Csizmadia (Szilágyi, 82.) – Király, Kócsa (Balga, 89.), Nagy T. – Szita. Vezetőedző: Nagy Tibor.
Füzesgyarmat: Ivicsevics – Achim S., Vincze, Raducu, Benkő-Bíró, Fejes (Lukács, 73.) – Katona Gy. (Popescu, 77.), Achim Á., Máriusz, Pataki Z. – Székely (Villand, 86.). Szakmai koordinátor: Boros Tibor. Vezetőedző: Csillag László.
Gólszerző: Kócsa (40.), ill. Katona Gy. (19.), Benkő-Bíró (51.), Constantinescu (81. – 11-esből).

Az országos esőzés a balassagyarmati pályának sem tett jót. Meglehetősen mély talaj fogadta a csapatokat, a vonalak felfestésével különösen meggyűlt a helyi pályamunkások dolga. Mi vettük kézbe a játék irányítását és a fölényünk a 19. percben hozta meg az eredményét, amikor Katona György egy 22 méteres szabadrúgást lőtt a bal felsőbe, 0–1. A sáros talajon nehezen alakult ki összefüggő játék. Így is sikerült pár alkalommal tiszta ziccerig kijátszanunk a támadásainkat, de a befejezésekbe rendre hiba csúszott. Az egyik ilyen esetnél a hazai védők nyilvánvalóan kézzel tisztáztak, de a játékvezető sípja néma maradt. A nógrádi együttes kezdettől kontrajátékra rendezkedett be, így hozta össze az egyenlítő gólját is. A 40. percben mi végeztük el a sokadik szögletünket, de a laposan középre rúgott labdából 3-4 érintés után kihagyhatatlan ziccerbe kerültek a Ipoly-partiak, amit Kócsa Tamás Gergely értékesített is, 1–1.
Szünet után viszonylag hamar jött a újbóli vezető gólunk. Az 51. percben Katonát lökték fel a kezdőkörben, miközben a kapuskirúgást vette volna át. A szabadrúgást Máriusz élesen lőtte a büntetőterületen belülre, ahol Benkő-Bíró Norbert a kapunak háttal állva csúsztatta a labdát a hálóba, 1–2. A folytatásban cserékkel tudtunk változtatni a meccs érdemi menetén, addig ez a hazaiaknak gondot okozott. A találkozó végére részben ennek is tulajdonítható, hogy nagy fölénybe kerültünk, a végeredményt pedig egy nagyszerű kényszerítő után állítottuk be. Popescu lepörgetésével Máriusz lépett ki ziccerben, de összekoccantották a bokáját a védők. A büntetőt a sértett a balra mozduló kapus mellett higgadtan helyezte az ellenkező sarokba, 1–3.
A nógrádiak igazolták jó hírüket, de a lényegesen bővebb kerettel rendelkező csapatunk a nehéz körülmények ellenére érvényesítette a papírformát.
Jó: Nagy T., Kócsa, Péter, ill. Achim Á. (a mezőny legjobbja), Constantinescu, Vincze.
Nagy Tibor: – Kimondottan jól játszott ma a csapatom. Több támadást is tudatosan fel tudtunk építeni. Jelen helyzetünkben ez elismerésre méltó, de két egyéni hiba megpecsételte a sorsunkat.
Boros Tibor: – Meg volt az elképzelésünk a játékunk felépítésére, amit a helyszínen felül kellett írnunk, szembesülve a víz alatt álló pályával. Leegyszerűsítettük a taktikánkat és a pontrúgásokra helyeztük a hangsúlyt, a fiúk pedig kellően koncentráltak voltak a számukra meghatározott feladat végrehajtására. A csapatunk őszi első helye számomra álom kategória.

Jeneses László

Kép: Ezúttal is kijárt a gratuláció az eredményes „sárdagasztásért”. Fotó: Erdős Csaba