A célokat teljesítették a fiúk

Második évét tölti a honi labdarúgás harmadik vonalában a csapatunk, amely a vezetés tervei szerint szerette volna felülmúlni az előző évben elért 8. helyet. A cél érdekében a menedzsment jelentős erősítéseket hajtott végre a nyári felkészülés megkezdése előtt. A keret átformálása meghozta a várt eredményt: a téli holtidényben a Keleti csoport 4. pozícióját foglalja el a gárda, melynek féléves produktumáról Boros Tibor szakmai koordinátor beszélt.

– Az idény kezdetén a külső kommunikáció előrelépésről szólt…
– Több jó képességű játékossal sikerült erősítenünk, a nyári felkészülés is a tervezettek szerint alakult. Az erőállapot megszerzése mellett az átalakított keret csapattá alakítása volt az elsődleges feladat. Így utólag szemlélve, mindez az eredményesség rovására is ment az első hetekben.

– A szezon közben azonban szépen kidomborodtak a csapat erélyei, ami az eredményességre is jótékony hatással volt!
– Az évad harmadánál döntöttük el, hogy ellenféltől függetlenül, próbáljuk az adottságainkat kiaknázva, a saját arculatunkat kialakítani. A keretünk erőssége miatt nem vállaltunk jelentős kockázatot azzal, hogy a görcsös eredménykényszer helyett leiskolázzuk a játékunkat, és nyíltan be is vállaljuk azt a bajnoki találkozókon.

– Ez volt az oka annak, hogy az idény második felében már rendre egy nagyon masszív csapattal találták szembe magukat az ellenfelek?
– Ha a szezont a nyolcadik fordulót követően ketté bontjuk, egyértelműen látványos előrelépés történt a játékunk minőségében, noha csupán két ponttal szereztünk többet. Erről a számadatok is árulkodnak. Míg a szezon első felében tizenegyszer találtunk az ellenfelek kapujába és nyolc gól kaptunk, addig az évad második részében ez az arány tizennégy-kettőre módosult!

– Mi jelentette az előrelépés zálogát?
– A védekezés stabilitásának megtartása mellett sikerült hatékonyabbá tennünk a támadójátékot. Lényegesen kevesebb gólt kaptunk, miközben eredményesebbek tudtunk lenni. Ha nem is nőtt jelentősen a szerzett találatok száma, a csapat mégis látványosan kreatívabb játékot produkált. A tudatos támadásfelépítések gyakoribb helyzet-kialakításhoz vezettek, ugyanakkor el kell ismerni, hogy azok kihasználása terén sokat kell még javulnunk. Ehhez jelenthet hathatós segítséget a sérüléséből felépülő Popescu, de továbbra sem tettünk le még egy minőségi csatár leigazolásáról, akivel ezen is túlléphetünk a tavaszi folytatásban…

– Melyek voltak a leginkább kirakatba illő meccsek, és mi volt a másik véglet?
– Kiemelni három mérkőzést tudnék. A Putnokkal szemben az eredmény volt igazán meggyőző, igaz a játékunk itt nem érte el a kívánt szintet. Ezt megelőzően a Tállya négy-nullás, majd évzárásként a Nyírbátor három-nullás legyőzése volt követendő, nem csak a számszerű eredmény miatt, de a játék minőségében is az elvártak szerint teljesített a csapat. Hosszú távon tehát ezeknek a meccseknek a produktuma lehet számunkra az etalon, ugyanakkor két negatív példa is akadt. A Nyírbátor elleni augusztusi hazai döntetlen egyértelmű csalódás volt, hiszen ipari mennyiségű helyzetet hagytunk ki, ami törvényszerűen meg is bosszulta magát. Ide kívánkozik még a Salgótarján elleni vereségünk, amely utólag nézve semmilyen aspektusból, szakmai és mentális téren sem illett az össze többi találkozón mutatott produktumhoz. A tanulságokat leszűrtük, egyszeri kisiklásnak tekintettük azt a találkozót.

– Egyénileg kik nyújtottak az átlagosnál is jobb teljesítményt?
– A stábbal minden mérkőzésen osztályozzuk a játékosokat, de ettől függetlenül is elmondhatom, hogy a védelem tengelyében Raducu Sorin jelenti a stabilitást. Ebben a csapatrészben még Achim Ádám és Pataki Zalán is egyenletes teljesítményt nyújtott, bár ők az ellenfélhez igazodva, váltakozó szerepkört kaptak. Sokrétűségüket jelzi, hogy támadóbb feladatot is képesek voltak jól megoldani. A középpályán kiemelném Kis Szabolcsot, aki önmagához mérten a legnagyobb fejlődésen ment keresztül ősszel, és a csapat hasznos tagjává nőtte ki magát. Futómennyiségben és a futball iránti alázatban Villand Róbert nyújtott kiemelkedőt. A támadó típusú játékosok közül a legnagyobb potenciál Székely Dávidban van, de a leggólerősebb játékos, Pölöskei Péter is dicsérhető. Ebben a szezonban már nagyságrendekkel kevesebb védeni valója akadt Fildan Calin kapusnak, aki az egész szezon során csapatkapitányhoz méltóan, mentális téren mindvégig irányt mutatott a társaknak. A név szerint nem említett játékosok többsége igyekezett megfelelni az elvárásoknak és ez hellyel-közzel sikerült is.

– Dióhéjban, hogyan lehet megfogalmazni az őszi félév hozadékát?
– Vannak céljaink és álmaink. Összességében a céljainkon belül sikerült teljesítenünk, vagyis nem lehetek elégedetlen. Az álmainktól viszont picit elmaradtunk, hiszen egyetlen pontra vagyunk a dobogótól, ezért is van némi hiányérzetem.

– A bajnoksággal párhuzamosan a Magyar Kupában is maradandót alkotott a csapat.
– Itt is sikerült elérnünk a kitűzött célt azzal, hogy a legjobb 32 csapat közé jutottunk. Ez a klub történelmének legjobb szereplése, ami lehetett volna még fényesebb is, amennyiben a Tiszakécske elleni találkozón a szerencse mellénk áll. A játékunk alapján továbbjuthattunk volna, de itt is közbeszólt a már említett, előrelépést igénylő helyzetkihasználás.

– Meddig tart a játékosok téli szabadsága?
– Január 21-én találkozik újra a csapat, hathetes lesz a felkészülés. Egy-két poszton megpróbálunk erősíteni, de egyelőre a pihenés időszaka van, az esetleges személyi változásokkal kapcsolatban semmilyen érdemi döntés nem született.